6Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor. (1Kir 9,3; Zsolt 22,4) 7Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld. (Zsolt 2,1-5) 3Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa. (Máté 5,35) 4Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék. 5Mert ímé, a királyok összegyűltek, de tovatüntek együttesen. 6Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak. (2Kir 19,35-37; Zsolt 76,4-7) 7Rémület fogta el ott őket, fájdalom, a milyen a szülőasszonyé; 8A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit. (Jób 21,7-15) 9A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! Szela. 3Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban. (Zsolt 132,13.14) 4Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela. (2Sám 5,6.7; Ésa 37,36; Zsolt 48,5-8) 5Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek. 6Kifosztattak a bátor szívűek, álmukat aluszszák, és minden hős kezének ereje veszett. 7A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló. (Ésa 37,29.33-35)